Michelangelo és a Sixtus-Kápolna

1508-ban a nagy hatalmú II. Gyula pápa megbízta Michelangelót: készítsen freskót a nemrég helyreállított Sixtus-kápolna mennyezetére. A művész, akinek négy évvel korábban leleplezett szobra, a Dávid, méltán keltett csodálatot, kezdetben vonakodott az óriási feladattól, mert úgy vélte, festőként nincs elegendő tapasztalata hozzá.

Ross King könyve, a Michelangelo és a Sixtus-kápolna élvezetesen meséli el annak a négy, rendkívüli évnek a történetét, amikor Michelangelo a roppant kiterjedésű felület megfestésével viaskodott. Ádáz politikai küzdelmek, a hatalomvágyó pápa szüntelen háborúskodásai, anyagi nehézségek és a ragyogó festőtehetséggel, az ifjú Raffaellóval folytatott rivalizálás közepette születtek meg azok a szépséges jelenetek, melyek minden idők egyik legnagyszerűbb művészi remekét alkotják.


A lélek a mennyben született, és a menny felé kell irányulnia, túlszárnyalva a világon. A bölcs ember, elismerem, nem talál nyugalmat abban, ami mulandó, és nem adja szívét valamiért, ami függ az időtől. (Michelangelo Buonarroti)

„Rengeteget tanulhatunk King könyvéből. Beleérző képessége és tudása a korról szinte kimeríthetetlen.” (Spectator)