Kötődések III.

Egyszer Hubay Miklóst, aki a főiskolán drámatörténetet oktatott, elkísértem Belgrád rakpartról a Gellert Szállóig. Közben elmeséltem neki egy történetet. Amikor odaértünk a szállodához, ezt mondta nekem Hubay:"Te egy történetet úgy meséltél el nekem, hogy az utolsó szó, a poén, akkor hangzott el, amikor ideértünk. Te a távolsághoz méretezted a beszéded. Ezt kéne megtanulnia minden politikusnak és minden írónak. Mert ez a legfontosabb, hogy mikor, merre, mekkorát beszélgetünk." Jól esett Hubay dicsérete, de el kellett mondanom neki, hogy nálunk Erdélyben nagyon sokan tudjak az efféle beszédet, különösen a férfiak. Mert az öregedő asszonyok között nálunk is vannak bőbeszédűek. Ezzel arra akarok rávilágítani, hogy a falusinépnek nagyon szép a beszédkészsége.

“Alfalutól Budaörsig” – Ambrus Andrással beszélget Várhegyi István