Kötődések I.

Szerző: Várhegyi István
Kiadó: Magánkiadás, Budaörs
Megjelenés: 2011
Oldal: 88

– ​Kezdjük a beszélgetést Kapuvárnál. Itt született 1937-ben, a második világháború
kitörése előtt két esztendővel. Mennyire vetett árnyékot gyermekkorára a háború?

Átéltem a németek visszavonulását, majd megtapasztaltam az orosz csapatok „felszabadító”
tevékenységét. Megtanultam, hogy mit jelent a zabrálás: az oroszok így nevezték a fosztogatást.
Alaposak voltak, mindent felkutattak, pedig a disznóölés után szüleim gondosan elrejtették a félkész és a feldolgozott húsokat. Ám az oroszok tudták, hogy a paraszti világban mit hol kell keresni. Amit megtaláltak, azt rögtön el is vitték. Láttam, amikor az eltulajdonított kerékpárról
levágták a gumit, mert nem tudták, hogy mire való. Úgy gondolták, hogy az csak nehezíti a mozgást. Nyilvánvalóan a sztyeppékről idekerült katonák még nem láttak kerékpárt, ezért próbáltak minden felesleges sallangot eltávolítani róla. A gyermekként átélt háborúról
tulajdonképpen csak ennyire emlékszem.
Kapuváron, a szülői házban gimnáziumi éveim végéig éltem. Szerettem az ottani általános iskolát,
mert a polgári iskola tanárainak javarésze minket is oktatott. Ennek köszönhető, hogy
nem az akkori általános iskolai szinten követeltek tőlünk. Máig jó szívvel emlékszem a magyar,
a kémia és a matematika tanáromra. Később, a középiskolában éreztem, hogy mekkora többlettel
indítottak el bennünket a pedagógusaink. Nekem nem voltak kiemelkedő képességeim,
csak nagyon biztos alapjaim.

3-5 nap