Bunyevácz Zsuzsa megpróbálta párhuzamba állítani a természettudományok és az ősi, szent iratok némely megállapítását a világegyetem keletkezésével és működésével, az élet kialakulásával és az ember származásával, illetve történetével kapcsolatban, hátha találni valami közöset bennük, ami talán fogódzót nyújthat, és segíthet megoldani a modern kor problémáinak egy részét, meghatározni helyünket a világegyetemben, valamint az élet értelmére és lényegére is ad valamiféle magyarázatot. De arra is választ keres, elképzelhető-e, hogy a maják, illetve az évezredekkel előttük élő, nagy műveltségű kultúrák olyan tudás birtokában voltak, aminek mi már nem vagyunk? Csak véletlen-e, hogy az ősi kultúrák többsége úgy képzelte, folyamatosan visszatérő ciklusokban működik a világ? Akárcsak az, hogy több kultúrában is azt tartják, az emberiség a távoli aranykor után egyre inkább "elsötétült", és jelenleg a legsötétebben, a vaskorban él, ami után aztán minden kezdődik elölről? Ha nem is lesz vége a világnak, lehet, hogy valóban egy új korszak kezdődik? És az milyen lesz? És mi a mi szerepünk ebben az időszakban? Vajon befolyásolhatjuk-e a jövőnket?
