A játékról ma már tudjuk, hogy nem hiábavaló, üres időtöltés. Rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk gyermekeink fejlesztésének szolgálatába állítani. Ehhez egyrészt jól kell ismernünk a motoros képességek rendszerét, másrészt a játékoknak a gyermekek szervezetére kifejtett hatását. Ma már (jó esetben) nem tananyagban gondolkodunk, mikor a testnevelés foglalkozásokat és órákat tervezzük, hanem képességfejlesztésben. Az sem eretnek gondolat, hogy egy foglalkozás vagy óra állhat „csak” játékból is. Ha tudjuk, hogy milyen motoros képességet akarunk fejleszteni, ha ismerünk sok-sok játékot, melyeknek tudjuk a hatását is, akkor úgy állíthatjuk össze a foglalkozást, ill. órát, hogy a gyermekeink élvezni fogják és egy fikarcnyival sem fog kevesebbet érni, mintha egyéb gyakorlatokkal oldottuk volna meg a feladatunkat. Ezek az állítások éppúgy igazak a tartásjavításra is. Erősíthetünk, ill. nyújthatunk izomcsoportokat anélkül is, hogy ennek gyermekeink tudatában lennének. Hiszen egy szakmájához értő pedagógusnak a repertoárjában nemcsak „felülés és törzsemelés” van, ha gyermekei tartását akarja javítani.
Ez a könyv – a Játsszunk gyógyító tornát! 1. című gyakorlatgyűjtemény folytatásaként – abban kíván segítséget nyújtani, hogyan használjuk ki a játékokban rejlő lehetőségeket arra, hogy még játékosabban, az életkori sajátosságoknak méginkább megfelelve oldjuk meg azt a feladatunkat, ami alól egyetlen kisgyermekek testnevelésével foglalkozó pedagógus sem mentheti fel magát, nevezetesen gyermekeink tartásjavítását.
