Thomas Bernhard műfajilag is igen gazdag életművet hozott létre, és csak felszínesen tekinhetjük regényírónak. Kötetünk unikum a magyar Bernhard-kiadástörténetben: a szerző korai munkásságának hosszabb elbeszéléseit fogja össze, így magyar nyelven első alkalommal lehetünk tanúi e prózai távváltás eseménydús alakulástörténetének. Az olasz férfi tartalmazza Bernhard első két, önálló szövegként publikált munkáját, s két hosszabb elbeszélést, melyet szerzőjük "filmnovellává" is átírt. A Magasban Bernhard egykoron visszautasított prózakísérlete, melyet - bosszúból vagy bosszantásból - már 'a magasból', röviddel halála előtt publikált. A Megzavarodáshoz hasonlóan különböző szövegekből vagdalta szét és rakta újra össze, s egy jogi gyakornok és egy szanatóriumi kezelés kapcsolattörténete sejlik fel benne. Az 1964-ben megjelent Amras azt a korai, még egyáltalán nem megszokott Bernhard-hangvételt képviseli, amelyet a Fagyból és a Megzavarodásból már ismerhetünk. Az olasz férfi című elbeszélés viszont a Kioltást előlegezi meg; rendkívül szuggesztív gyászceremónia-leírása a nagyregény fabulájában köszön vissza. A Kulterer a korai Bernhard egyik legszebb, legvisszafogottabb darabja; büchneri-kafkai reminiszcencia egy elítéltről, az írás szabadságáról és a szabadulás gyötrelméről. Mindkét mű olyan imaginatív képi világot teremt, hogy talán nem véletlen: éppen Az olasz férfi és A Kulterer került filmvászonra.
