Az óvodáskorú gyermek megismerésének, fejlesztésének rendszere és eszköztára című sorozat hatodik kötetét tartja kezében az olvasó. A gyermekek anyanyelvi képességeinek fejlettsége az óvodapedagógus munkájának egyik legfontosabb fokmérője. Az óvodakezdés első napjaitól fogva fürkésző pillantásokkal figyelik a szülők gyermekeiket, kivel, kikkel kommunikált, tud-e már verset, mondókát, dalokat, egyáltalán jelzi-e a pedagógusnak szükségleteit. A kommunikáció, a kifejező készség, a beszéd révén tetten érhető a gyermek szocializálódása, belső élmény- és képzetvilága, az értelmi fejlődése, s természetesen az iskolakészültsége is. Látható tehát, hogy pusztán az anyanyelv alakulásának, fejlődésének, jellegzetességeinek megismerésével képet kaphatunk a gyermek személyiségéről és képességeiről. A pszichológusok, gyógypedagógusok ki is aknázzák az ebben rejlő lehetőségeket. Személyiségvizsgáló módszereik között szerepel a beszélgetés, beszéltetés, pl. meseszövés tematikus képek, befejezetlen mesék révén. A beszéd jellegzetességei utalnak a beszélő érzelmi állapotára, vagy akár alkalmazkodási nehézségeire is, pl. szorongás kifejeződése, elektív mutizmus jelensége, vagy akár az echolália előfordulása autista, hospitalizált gyermeknél.
