A szerző a római magánjog hagyományos tételein túlmenően, széles időbeli keretbe ágyazva igyekszik bemutatni az európai magánjogi gondolkodás fejlődéseinek fő irányait. Célként a jogászi és történeti gondolkodásra nevelést tűzi ki maga elé. Szakít azzal a hagyománnyal, amely elkülöníti az antik római jog tárgyalását a római jog középkori és újkori továbbélésétől. Helyette a magánjogi gondolkodás történeti fejlődésének folytonosságát igyekszik érzékeltetni, olyan átfogó szintagmákat kialakítani, amelyek egy szélesebb témakör kapcsán az archaikus kortól a modern jogi gondolkodásig vezető utat érzékelteti.
